2014. augusztus 28., csütörtök

Egy hangszer voltam...


Nagy hibát követtem el...rettenetesen nagyot...mertem bízni,és szeretni...Akkora csalódás ért,hogy rájöttem, ezután az életem értelmetlen...már semmi nem a régi...minden megváltozott...teljesen elkeseredtem...minden hitem elveszett...
A húgomnak hagytam egy búcsúlevelet:
"Kedves Húgocskám!

Amikor ezt olvasod,én már minden bizonnyal megtettem...véget vetettem az életemnek... Hatalmas hibát követtem el...nagyon nagyot koppantam...pedig...csak...szeretetre vágytam...Azt akartam,hogy valaki végre igazán,szívből szeressen....De sajnos nem így történt...az élet nem egy mese...nem mindig boldog a befejezés...csalódnom kellett...
Jogod van tudni,hogy miért tettem ezt az egészet... Csak...szerelmes lettem...méghozzá két férfibe... Mindkettő...a...tanárom a gimnáziumban.... Vakon megtettem nekik mindent,amit csak kértek... Aztán egyszer lehullt róluk a lepel...meghallottam őket,amint rólam beszélgetnek... mindkettő azt mondta,hogy csak a szexuális szükségleteik kielégítésére kellettem nekik... Mr.Irwin-ből még talán ki is nézném,de hogy Mr.Styles is...Vele...minden más volt...őt...igazán...tiszta szívemből szerettem...és...azt hittem,hogy ő is így érez irántam...minden erre utalt...az a sok beszélgetés,nevetés...
Most egy kis szentbeszéd neked...:Te nagyon vigyázz majd,mert a szemét férfiak nagyon álnok disznók tudnak ám lenni!Mindent megtesznek azért,hogy megkapják,amit akarnak...egy lány bizalmát,hogy aztán egy menet után kidobhassák...Nagyon vigyázz,és a szívedet ne add oda csak úgy senkinek,ingyen,gyorsan ne! Nagyon vigyázz a többi emberrel is...ez a világ...egyre rosszabb,és rosszabb hely lesz...az emberek bántják egymást....sokszor ok nélkül...szórakozásból...Te soha ne tegyél ilyet!Ha hibázol,lépj tovább!Mindenki követ el hibát...de te egyetlen hibát ne kövess el...ne kövesd a példámat! Tudod...próbáltam mindig a lehető legjobb testvér lenni neked,anyáék azt mondták mindig,hogy rám hasonlíts!De...ebben a mai tettemben ne... Ebben semmiképpen ne kövesd a példám!
Drága húgom...ebben az egészben a legrosszabb...vagy a legszebb az,hogy...nem tudok haragudni Mr. Styles-ra,mert...bár mégha hazugság volt is,vele nagyon sok,a szívemnek kedves pillanatot éltem meg... Ezek miatt gondoltam,hogy talán ő is szerethet engem... Az egyik legkedvesebb vele töltött "pillanat" az volt, amikor az unokahúgára vigyáztunk....EGYÜTT...MI ketten... Nagyon emlékezetes az is,amikor nála voltunk, és...filmezés közben popcorn-háború tört ki köztünk...rengeteget nevettünk akkor együtt...
De...ahol kezdődött,ott is ér véget minden...az első,igazi "randink" a Temze partján volt...a legnagyobb hídnál voltunk...és néztük a folyót,meg a csillagokat a szép tiszta,de sötét égen...
Majd...ha felnézel az égre,segítséget remélve,én ott leszek...mától egyel több csillag lesz az égen...az én csillagom lesz az új... Ha szükséged lenne rám,gondold át,hogy mit mondanék neked...tudod...hiszen ismersz... a húgom vagy...És...ezért tudom,hogy megértesz engem...megérted,hogy miért is tettem ezt...
Nagyon szeretlek,mindigis szerettelek,ha bármivel megbántottalak,bocsánatot kérek érte!Soha ne térj le a helyes útról,ne felejtsd el,hogy ki is vagy te,és ne felejts el engem se...hogy én éltem,hogy ki voltam...
Már látom magam előtt,ahogy szépen lassan felnőtt nővé érsz,elvégzed az egyetemet,lesz egy nagyszerű munkád,megházasodsz,családot alapítasz... nagyon szép,hosszú öregkor vár rád a családod,a gyerekeid, unokáid...esetleg dédunokáid körében...Nagyon sajnálom,hogy én már nem láthatom ezt,hogy nem leszek a része...de...kérlek...ne légy szomorú miattam!Ennek így kellett lennie!
Rád hagyom az egyik,számomra legértékesebb tárgyamat,a nyakláncomat szív medállal,amit még a nagyitól kaptam.Jól vigyázz rá,ne tegyél kárt benne!Abban a tárgyban majd tovább élek én,és a szívetekben is... Bár a lánc már a tiéd...azt teszel vele,amit csak akarsz...
Kérlek...holnap...ünnepeljétek meg a 18. születésnapomat...nagyon boldoggá tennétek vele... :)
Ezt mostmár be is fejezném... mondd meg anyáéknak,és a nagyiéknak,hogy nagyon szeretem őket,és nem az ő hibájuk...hanem csak az enyém...nagyon szeretem a barátaimat is,akik mindig mellettem álltak...és... Téged is szeretlek,kedves Húgom...Rád mindig,mindenben számíthattam...nem okoztál csalódást sohasem...és most sem fogsz...Még egyszer...nagyon szeretlek Titeket!Millió puszi,és szoros ölelés
                                                                                                                                                    Emma
                                                                                                                                 8.28.2014,London "
A levelemet elhelyeztem a húgom ágyán,és mellé tettem a láncot is,amit eddig mindig magamnál hordtam, majd elhagytam a házat...elindultam a célom,a legnagyobb híd felé.... 20 perc volt sétálva az otthonunktól. Mikor odaértem,átmásztam a korlát másik oldalára,és csak néztem a vizet...nem merem megtenni... túlságosan gyenge vagyok hozzá... Senki nem próbált meg segíteni...szinte észre sem vettek... becsuktam a szemeim.Meg kell tennem...
Nem tudom,mennyi ideje állhattam már ott tétlenül,patakzó könnyekkel,mikor meghallottam Mr.Styles kétségbeesett kiáltozását.A nevemet kiáltotta újra,és újra... odanéztem rá...az arcán... könnyek csillogását láttam....a szemeiben is...
-Emma...kérlek...ne csináld ezt..-mondta szinte suttogva,erőtlen hangon.A könnyeivel küzdött...
-Én...sajnálom...nem tehetek mást...-megráztam a fejem,hirtelen megindult felém-Ne jöjjön ide!- kiáltottam rá,majd újra a vízre pillantottam,és megint Rá-Szeretlek!-mondtam neki zokogva,majd megint a vízre néztem, és elengedtem a korlátot...leugrottam... még hallottam Mr.Styles kiáltását...
-Ne!Emma!Szeretlek!-kiáltotta Mr.Styles sírva,a korlátnál állva....ez volt az utolsó,amit érzékeltem... a hideg vízbe estem,és eltűntem benne...örökre...

Remélem tetszett ez a novella...ezzel akartam bemutatkozni :) Emma voltam :))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése